Kedvenc Szafari mesém

Boti, Ropi és Süti

Kiss Balogh Julianna: Boti, Ropi és Süti

Egyszer volt, hol nem volt, de az biztos, hogy igaz volt. Élt egyszer egy szőke és kékszemű kislány, Adri. Szobája egy kertvárosi ház emeletén állt. Tapétája rózsaszín volt, s mályvaszínű perzsaszőnyeg adta...

Kiss Balogh Julianna: Boti, Ropi és Süti

Egyszer volt, hol nem volt, de az biztos, hogy igaz volt. Élt egyszer egy szőke és kékszemű kislány, Adri. Szobája egy kertvárosi ház emeletén állt. Tapétája rózsaszín volt, s mályvaszínű perzsaszőnyeg adta a padló puhaságát. Rengeteg játéka volt. Minden, mit csak egy kisgyerek kíván.

 

Volt itt babaszoba, mosógép és tűzhely, babák és az imádott plüss állatkák. Adri kedvence Boti volt, az oroszlán. Szülei a Baba Szafaritól hozták tavaly május 16-án. Ezen a napon lett Adri 1 éves nagylány. A kisoroszlánt azért keresztelték Botira, mert így Adri születésnapján ünnepli a névnapját. Boti mindenhová elkísérte a kislányt, de sokat szomorkodott, mert nem talált magának igaz barátokat. A többiek irigykedtek rá, hiszen őt szerette a legjobban Adri. Egyszer azonban kapott két hű barátot. Megérkezett Ropi a zsiráf és Süti a víziló. Korábban ők is a Baba Szafari polcait koptatták. Ropi a hosszú nyaka után kapta nevét, Süti pedig édes volt, mint egy tejszínhabos sütemény. Boti végre boldog volt, mert barátai nem féltékenykedtek rá. Nem bánták, hogy leginkább csak éjszaka tudott hozzájuk csatlakozni, mikor a kislány már aludt. Akkor ugyanis lemászott az ágyról és odament hozzájuk játszani, beszélgetni. Sokszor előfordult, hogy Adri reggel a földön találta meg Botit, mert a kisoroszlán a visszafelé vezető úton úgy elfáradt, hogy elaludt a földön.

 

Boti mostanában nagyon izgatott volt. Közelgett a névnapja és kitalálta, hogyan fogja megünnepelni a barátaival. Réges-régen, amikor még nem volt Süti és Ropi, felfedezett egy csodás helyet, az Álomtündér birodalmát. A birodalomban egy emberi éjszaka hét napnak felelt meg. A gyerekszoba déli oldalán, a szekrénysorral szemben óriási tükör állt. A padlótól a plafonig ért. Mint minden kislány, Adri is imádta magát a tükörben nézegetni. Ezért is rakták ide a szülei ezt a tükröt.

Ha hiszitek, ha nem, ez a tükör egy átjáró volt az Álomtündér birodalmába. Nagyon kiváltságosnak kellett lenni ahhoz, hogy oda valaki bemehessen. Emberek nem is mehettek, csak arra érdemes plüss állatok. Egyik délután Adri aludt, Boti pedig csendesen sírdogált, mert a többiek csúfolták és kiközösítették. Az Álomtündér pedig éppen karamellát hozott meglepetésként Adrikának, amit gondosan el is rejtett a párnája alá.

Izabellának hívták az Álomtündért. És tudjátok meg Gyerekek, hogy minden kisgyerek szobájában van egy átjárója, amin kizárólag délután közlekedik. Ott lépi át a birodalma határát, amikor az igazak álmát alusszátok! Megnézi, hogy szépen alusztok-e. Ha igen, akkor valamilyen kis édességet rak a párnátok alá meglepetés gyanánt. Az átjáróhoz van egy aranykulcsocskája. Ez segíti őt abban is, hogy láthatatlan maradjon. Amíg a kulcs nála van, az emberek nem láthatják meg sosem. Szóval, ezen a napon Izabella meghallotta, hogy Boti keservesen sírdogál. Nagyon megsajnálta és leült mellé beszélgetni. Lerakta az ágyra az arany kulcsocskát is, hogy láthassák egymást. Izabella a szívébe zárta a kisoroszlánt és meghívta magához birodalmába. A látogatás olyan jól sikerült, hogy Boti ezután rendszeresen meglátogathatta Izabellát. Mivel Izabella az arany kulcsocskát nem adhatta oda, ezért a tükrön varázslatot tett. Minden szombaton pontban éjfélkor megnyílt az átjáró. Ilyenkor az eget már csillagtakaró borította, a Hold pedig bemosolygott az ablakon, s ezüstös fényt küldött a szobába. A tükör neon zölddé vált, s Boti áthaladt rajta.

Szóval Boti mostanában azért volt ilyen izgatott, mert Izabella megengedte neki, hogy a névnapját a barátaival ünnepelhesse a csodabirodalomban. Azt már megosztotta Ropival és Sütivel, hogy hova fognak menni. De azt, hogy ott mi vár rájuk, azt nem. Az titok.

 

Elérkezett hát a nagy nap, melynek délutánján Adri születésnapját ünnepelték. Boti ott trónolt az evőasztalon. Még egy foltot is sikerült beszereznie, mert ráesett a hátára egy falat epertorta. Az idő lassan vánszorgott, de csak elérkezett a várva várt éjfél. Az átjáró neon zöld lett, a barátok pedig elindultak a nagy kirándulásra. Hirtelen egy csodaszép tengerparton találták magukat. Sirályok röpködtek a hullámzó víz fölött. A fehér homok pedig álmosan lógatta lábát a türkizkék tengerbe. A három barát csónakba ült, hogy átevezzen a szigetre, ahol az Álomtündér élt. Nem kellett sokat utazniuk, mikor már látták a palota egyik kupoláját. A sziget kikötőjét békák vigyázták. Botiék rájuk bízták csónakjukat, majd elindultak a palotába. Izabella örömmel fogadta őket. Megölelgette, megcsókolgatta, vacsorával kínálta mindhármukat. Késő estig beszélgettek, majd mindenki nyugovóra tért. Pihenniük is kellett, hiszen a csodák még hátra voltak. A sziget felfedezése volt ugyanis a titkos terv.

Másnap izgatottan ébredtek. Gyorsan megreggeliztek és máris útra keltek. Izabellának még dolga volt, ezért megkérte egyik kedves törpéjét, hogy segítsen eligazodni a jó barátoknak a szigeten. Alig, hogy útnak indultak, máris leesett az álluk. A kert végében egy valódi csoki szökőkút állt. Kitartóan bugyogott benne a finom, ízletes tejcsokoládé. Ropi, Süti és Boti azonnal megkóstolták. Boti felhívta barátai figyelmét, hogy ne egyenek túl sokat, mert ezernyi csoda vár még rájuk. Hagyjanak a pocakjukban elegendő helyet mindennek. Itt voltak mindjárt a süvegcukor hegyek, tetejükön tejszínhab sipkákkal. Az égből pedig rózsaszínű és fehér vattacukor felhők lógtak alá. A hegy lábánál egy kedves griff várta őket. Felültek a hátára, s felrepítette őket a felhők közé, hogy kedvükre falatozhassanak a vattacukorból. Az édesség nagyon finom volt és föntről pazar látvány tárult eléjük. Megpillantottak egy gleccsert, amit feltétlenül meg akartak nézni közelebbről is. Szóltak hát a griffnek, aki leszállt pontosan a gleccser mellé. Mit gondoltok Gyerekek? Miből volt ez a gleccser? Elárulom! Sztracsatella fagyiból volt az egész. Botiék degeszre ették magukat fagyiból, majd elindultak vissza a palotához. Annyit időztek a fagylalt gleccsernél, hogy már későre járt. Izabella vacsorával kínálta őket. Igazából nem voltak éhesek, nem is az evésen volt a hangsúly, hanem az élménybeszámolójukon. Mindegyikőjüket szeretettel hallgatta végig. – Holnap én is veletek tartok! Elkísérlek benneteket a strandra. – Út közben még sok újdonság vár rátok! – Mondta nekik, majd mindenki nyugovóra tért és alig várták a másnapot.

Másnap elindultak a tengerparti strandra. Vígan fürdőztek a meleg vízben. A homokban pálmafák álltak. Róluk temérdek kókuszos csoki lógott, mint a lajhár. Ropiék ettek is belőle, amennyi beléjük fért. Mellé málnaszörpöt szürcsöltek kókuszdió héjából. Délutánig pihentek és bolondoztak, majd elindultak vissza a palotába. Hazafelé Izabella egy másik útvonalat választott. A vaníliás karika erdőn vágtak át, melyben méz-patak csordogált. Mivel mindenki tele volt, nem tudtak már vaníliás karikát enni, ezért megtömték vele a hátizsákjukat, így folytatták az utat. Izabella estére szalonnasütést tervezett. Ropi, Süti és Boti már teljesen telítve voltak édes ízzel, ezért nagyon jól jött egy kis sós. A tűz körül újra átélték csodás napot. Ropit el is nyomta az álom, így barátai és Izabella vitték fel a szobájába.

Harmadnap focizni támadt kedvük. Elindultak hát, hogy találjanak egy erre alkalmas pályát. Kisvártatva a karamella dombon találták magukat, melynek aljában a gesztenyepüré tisztás állt. Üvöltve rohantak le örömükben, s egész nap itt rúgták a bőrt. Térdig gázoltak a gesztenyepürében és boldogan nyalogatták magukról a finomságot. Jól elfáradtak, mire visszaindultak a palotába. Szándékosan másfelé mentek, mert kíváncsiak voltak, hogy milyen meglepetéseket tartogat még a sziget. Ahogy út közben hajtogatták félre maguk elől a páfrányokat, rábukkantak egy sós keksz barlangra. Teletömték az úti tarisznyát sós keksszel, és elégedetten haladtak tovább. A hátra lévő időben, amit a szigeten töltöttek, meglátogatták a kitörni készülő forró csoki vulkánt. Ez minden évben helyi látványosság. Majd ellátogattak a csoki tojás ültetvényre és megtalálták a vegyes erdőt is. A vegyes erdőben gumicukor fák, szaloncukor fák és torta fák álltak vegyesen, babapiskóta bokrokkal övezve. Ropi, Süti és Boti életre szóló élménnyel gazdagodtak. Izabella mindhármukat a szívébe zárta, így Ropinak és Sütinek is megengedte, hogy minden szombaton ellátogassanak a birodalmába. Most viszont sietniük kellett, mert soká elidőztek. Gyorsan visszajöttek Adri szobájába az átjárón. Botinak már nem is volt ideje, hogy visszamásszon az ágyra. A kislány ugyanis ébren volt és ásítva nyúlt kisoroszlánja után. 

Legutóbbi hírek
Fizetési megoldások: