Simba bánata

Kaposi Viktória: Simba bánata

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer a messzi szavannán egy kis oroszlán, Simbának hívták. A papája volt a falkavezér, aki úgy tudott ordítani, hogy hangja kilométerekre hallatszott. Simba szeretett volna úgy üvölteni, ahogy ő, de sajnos neki nem ment. A hangja inkább egy kedves kismacskára emlékeztetett. Társai mindig kinevették és kigúnyolták, hogy sosem lesz olyan tekintélyes hangja, mint a papájának. Egyik este odament az apukájához, az öreg Simbához és megkérdezte :                                      

- Apa! Nekem mikor lesz olyan mély és erős hangom, mint neked?

- Fiam! Legyél türelmes,  mindennek eljön a maga ideje!  Ne hagyd, hogy csipkedjenek, hisz nekem sem volt mindig ilyen mély a hangom!

- Annyira nehéz felnőni hozzád, mindenki azt várja el tőlem, hogy olyan legyek, mint te.                                                                                                        - Te más vagy mint a többiek, a szíved tiszta és a lelked nemes. Soha ne legyél senki hasonmása, csak add önmagad!

- Apa! Te olyan bölcs vagy! Tudom, rád mindig számíthatok!

- Én mindig itt leszek neked, és ha máshol jársz, csak nézz föl az égre és gondolj rám, én majd utat mutatok neked!

- Szeretlek apa!

- Én is! Most viszont menj aludni, későre jár!

- Rendben! Jó éjszakát!

- Neked is fiam!   

Simba másnap vidáman ébredt, boldogan ment játszani társaihoz. Annyira belemerültek a nagy kergetőzésbe, hogy nem vették észre,  már a hiénák területén vannak! Mikor meglátták a feléjük tartó csapatot, nagyon megijedtek, de ekkor Simba előre lépett, összeszedte az erejét és hatalmasat üvöltött.

Ekkor értek oda az aggódó szülők, akik büszkén néztek fiukra, hogy elijesztette a hiénákat. Valószínű, hogy az ellenség az öreg Simbától ijedt meg. A szülők megdicsérték bátor fiukat. Ezután a kis oroszlán egyfolytában a hangját hallatta!

Ha Simba akkorát nem üvöltött volna, az én mesém is tovább tartott volna!