Kedvenc Szafari mesém

Szilveszter, a szavanna királya

Bodrogváry Kitti: Szilveszter, a szavanna királya

 

Csodás napra virradtak a szavanna állatai. Már korán reggel tűzött a nap, és kellemesen fújdogált a szellő. Az oroszlánok is békésen napoztak, és közben lustán kergették a legyeket hosszú bozontos farkukkal.
- Én vagyok a szavanna királya! – kiabált hangosan Szilveszter a kisoroszlán...

Bodrogváry Kitti: Szilveszter, a szavanna királya

Csodás napra virradtak a szavanna állatai. Már korán reggel tűzött a nap, és kellemesen fújdogált a szellő. Az oroszlánok is békésen napoztak, és közben lustán kergették a legyeket hosszú bozontos farkukkal.
- Én vagyok a szavanna királya! – kiabált hangosan Szilveszter a kisoroszlán.
- Áááá, dehogy vagy te király! – nevetett Gréti és Lilke, Szilveszter két huncut lánytestvére. – Hiszen még sörényed sincs!
- Akkor is én vagyok! – kiabált újra Szilveszter.
- Halkabban kisfiam! – szólt rá Oroszlánmama – Felvered az egész szavannát.
- Igen Mami. – bólogatott Szilveszter. – Elmehetek meglátogatni Bubut?
- Persze. De ne maradj sokáig!
Bubu, a kisvíziló Szilveszter legjobb barátja volt, és a közeli tóban lakott népes családjával. Szilveszter, ahogy a tó közelébe ért, máris kiabálni kezdett.
- Bubu! Bubu! Merre vagy?
- Itt vagyok – szólt Bubu, és kidugta a fejét a pocsolyából, ahol éppen dagonyázott. – De jó, hogy jöttél, már úgy unatkoztam. Hogy vagy?
- Hááát jól….de, Bubu…..segítenél nekem?
- Persze. Miben?
- Tudod ,a buta nővéreim nem hiszik el, hogy én vagyok a szavanna királya. Folyton kinevetnek. Be szeretném bizonyítani, hogy igazam van. Szerinted mit kellene csinálnom?
- Hm…. Nem is tudom….Várj!..... Valami eszembe jutott. Mi lenne, ha hangosan bömbölnél? Az oroszlánok nagyot tudnak.
- Hát éppen megpróbálhatom….
Szilveszter nekigyürkőzött, hogy bömböljön egy hangosat, ahogyan édesapjától látta. De akárhogy próbálkozott, erőlködött csak valami nyivákolásféle jött ki a torkán.
- Milyen volt? – kérdezte.
- Húha! Szerintem mégsem ez lesz az igazi. – mondta az orra alatt kuncogva Bubu.
Nem akart hangosan nevetni, nehogy megbántsa barátját.
- Nem? Akkor mit csináljak?
Rövid gondolkodás után Bubu megint előállt egy ötlettel.
- Megvan! A királyok mindig büszkén járkálnak. Te is megpróbálhatnád.
Szilveszter rögtön nekikezdett. Felszegte fejét, kihúzta magát és elkezdett fel-alá masírozni. Ám alig tett néhány lépést, egyik mancsával belelépett a sárba, mivel nem nézett a lába elé. S mintha ez nem lett volna elég a másik mancsával meg valami szúrós gazba. Fájdalmasan kiáltott fel, majd leült és bánatos képpel nyalogatta mancsát.
- Úgy látom ez sem vált be. – mondta Bubu.
- Azért nem adom fel. Gondolkodjunk még!
Tovább tanakodtak, míg végül ismét Bubu szeme csillant fel.
- Tudom már! A szavanna királyától mindenki fél. Ijessz meg néhány állatot, és akkor már a nővéreid sem nevethetnek ki.
- Jó ötlet! De kiket ijesszek meg?
- Mondjuk Vavát! Úgy láttam ők is itt vannak a tó környékén.
Vava, a zsiráf kölyök valóban a közelben volt családjával. Szilveszter a közelébe lopózott, majd egy bokorból elé ugrott. De Vava éppen egy fa alsó leveleit eszegette, és észre sem vette Szilvesztert.
- Ó, ez nem sikerült! – mormogott Szilveszter. – Keresnem kell valaki mást.
Ezért továbbindult. Nemsokára meglátta Kokót, a kakadut, ahogy éppen békésen sétálgatott a magas fű között. Szilveszter lelapult, és lassan kúszott a földön, nehogy a madár észrevegye. De mikor már éppen ráugrott volna, Kokó csapott egyet a szárnyával és elrepült.
- Nincs szerencsém! Most hol találok valakit, akit megijeszthetek?
Ám alighogy ezt kimondta, meghallotta az elefántokat a tónál. Ott volt közöttük egyik barátja Lali is, a kiselefánt. Szilveszter ismét lelapult és szinte lábujjhegyen közelítette meg Lalit. Mikor odaért mellé elé ugrott, ám ebben a pillanatban Lali egy óriásit tüsszentett.
- Hapciiii!
Erre Szilveszter úgy megijedt, hogy hanyatt-homlok elfutott. Meg sem állt, míg oda nem ért Bubuhoz.
- Na, hogy sikerült? – kérdezte Bubu.
- Sehogy. – szipogott Szilveszter. – Nem megy ez nekem.
- Szilveszter! – Oroszlánmama hívó szava elért a tóig. – Ideje hazajönnöd!
- Mennem kell. Holnap találkozunk.
- Rendben. Szia!
- Szia!
Szilveszter visszafutott mamájához. Nővérei éppen játszottak.
- Hi-hi-hi, itt a szavanna királya! – nevettek.
Szilveszter orra rögtön lekókadt bánatában. Ám ekkor édesapja állt elé.
- Mi a baj kisfiam?
- Apa, én mikor leszek a szavanna királya?
- Ha felnősz kisfiam. De addig is élvezd, hogy gyerek vagy. Játssz nagyokat a barátaiddal és nevess sokat! Én is így tettem, amikor ekkora voltam, mint most Te.
- Tényleg? Akkor én is ezt fogom csinálni! Gréti! Lilke! Van kedvetek játszani?
- Persze!
- Akkor lássuk, ki a legcsiklandósabb? – ugrott rájuk Szilveszter.
- Meneküljünk! – sikítottak a lányok.
Mert, igaz Szilveszter azon a napon még nem lett a szavanna királya, de a csiklandozásban ő volt a bajnok.

Legutóbbi hírek
Fizetési megoldások: