Kedvenc Szafari mesém

Sziszike, a kígyó és Béci, a víziló története

Ludikárné Hollós Zsuzsanna: Sziszike, a kígyó és Béci, a víziló története

Óvónéni kinézett az ablakon és látta, ahogy hatalmas esőcseppek gurguláznak lefelé az ablakon, majd leérve a földre óriási pocsolyává dagadnak.

„Hát gyerekek, úgy látom, ebből ma nem lesz játék az udvaron! ”– mondta sajnálkozva az izgatottan futkározó gyerkőcöknek...

Ludikárné Hollós Zsuzsanna: Sziszike, a kígyó és Béci, a víziló története

 

Óvónéni kinézett az ablakon és látta, ahogy hatalmas esőcseppek gurguláznak lefelé az ablakon, majd leérve a földre óriási pocsolyává dagadnak.

„Hát gyerekek, úgy látom, ebből ma nem lesz játék az udvaron! ”– mondta sajnálkozva az izgatottan futkározó gyerkőcöknek.

Kis Maja odaszaladt Óvónénihez, és meghúzkodta a szoknyáját.

„Óvónéni, akkor inkább mesélj nekünk!” – kérlelte.

„Igeeeen, mesélj nekünk!” – társultak a többiek is a kislányhoz.

Hirtelen körbevették a gyerekek Óvónénit és hangosan kiabálni kezdtek:

„Me-sét a-ka-runk! Me-sét a-ka-runk!”- harsogták megállás nélkül.

„Gyerekek, először is nem akarunk, hanem szeretnénk. Gyertek, üljetek le ide a szőnyegre, és mindjárt mesélek nektek egyet.” – parancsolt rájuk kedvesen Óvónéni.

A gyerekek nagy nehezen elengedték a szoknyáját és mindenki keresett magának ülőhelyet a pihe-puha szőnyegen. Már nagyon várták, hogy Óvónéni újra elrepítse őket Meseországba, ahol minden lehetséges, és minden olyan csodálatosan nagyszerű és vidám, és amivel olyan gyorsan eltelik az idő, hogy észre sem veszik, és végre megérkezik Anya, meg Apa és mindenki mehet HAZA!

Óvónéni végignézett a gyerekseregen, akik csendben, elkerekedett szemmel várták az újabb történetet. Elmosolyodott magában, hogy a pár perce még nyughatatlanul szaladgáló, virgonc piciket egy-két másodperc alatt milyen nyugodt, mesére éhes gyermekekké szelídítette pusztán egy mese ígéretével.

Óvónéni mesélni kezdett:

„No, gyerekek, a mai történetem a barátságról szól, jól figyeljetek…”

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kígyó, akit úgy hívtak, Sziszike. Mesénk egy szép, tavaszi napon játszódott, amikor Sziszike épp a barátaival bújócskázott a fák között. A kis kígyó éppen rejtekhelyet keresett magának a vízparton, amikor hirtelen sírást hallott.

-„Ssssssz… ssssszírászt hallok, vajon ki lehet assssz?”-sziszegte. Átbújt a bokrok között és meglátta Bécit, a vízilovat, ahogy búslakodva hüppögött és szaporán a könnyeit törölgette.

-„Miért ssssszírsz?” – kérdezte Sziszike, a kígyó Bécit, a vízilovat.

-„Azért sírok, mert nekem nincsenek barátaim!” – felelte Béci, a vízilovacska, könnyeivel küszködve.

-„Ssssszeretnél a barátom lenni?” – kérdezte tőle Sziszike, a kígyó.

-„De nem látod, hogy én kövér és csúnya vagyok?” – válaszolta Béci, a vízilovacska.

-„Nem, én asssszt gondolom, hogy kedvesssssz és aranyosssssz vagy! – mondta Sziszike, a kígyó.

-„De miért gondolod így Sziszike? Mindenki azt mondogatja, hogy csúnya és kövér vagyok, és senki nem akar a barátom lenni!” –panaszkodott Béci, a vízilovacska.

-„Tudod mit, Béci? Gyere, bemutatlak az én barátaimnak, éssssz majd ők lesssznek a te barátaid isssssz! „– ajánlotta fel Sziszike a kígyó, és boldogan látta, hogy Béci, a víziló végre mosolyog!

Sziszike, a kígyó és Béci, a vízilovacska azóta is nagyon jó barátok!”

A gyerekek tátott szájjal hallgatták a mesét, kivéve a kis Bendit, aki időközben leheveredett a szőnyegen és álomba szenderült, összegömbölyödve, mint egy kiscica.

„Tetszett a mese, gyerekek?”-kérdezte Óvónéni.

„Igen, nagyoooon”- harsogták a gyerekek kánonban.

„Nekem Sziszike a kedvencem, mert olyan kedves volt Bécivel!”- mondta Dorottya.

„Nekem meg a vízilovacska, mert szegényke szomorú volt, és sajnáltam!” – vágott közbe a kis Dávid.

„Tudjátok mi volt a mese tanulsága, gyerekek?” – kérdezte Óvónéni.

„Igen, az, hogy mindenkivel kedvesek legyünk, még akkor is, ha nem olyan szépséges, mint egy királylány!”- felelte a legidősebb kislány, Emma.

„Meg az is, hogy a kígyó sem szép, mégis van sok barátja!” – mondta kis Balázs.

„Nagyon okosak vagytok gyerekek, büszke vagyok rátok!” – dicsértemeg hallgatóságát Óvónéni.

„ Most pedig ki szeretne gyorsan kezet mosni ebéd előtt?” – kérdezte a gyerekeket végül.

„Én, én, én!” – és már rohantak is a csöppségek a mosdó felé…

Itt a vége, fuss el véle!

Legutóbbi hírek
Fizetési megoldások: