Kedvenc Szafari mesém

A kis Zebroszlán rejtélye

Hepka Judit: A kis zebroszlán rejtélye

 

Történt egyszer, nem is olyan régen, nem is olyan messze, csak itt a szomszéd kontinensen (na jó, azért elég messze) Afrikában. Ott élt a szavannán az állatok királya az Oroszlán, aki egy szép napon magához hívatta népét, mert...

Hepka Judit: A kis zebroszlán rejtélye

Történt egyszer, nem is olyan régen, nem is olyan messze, csak itt a szomszéd kontinensen (na jó, azért elég messze J ) Afrikában. Ott élt a szavannán az állatok királya az Oroszlán, aki egy szép napon magához hívatta népét, mert fontos bejelentése volt a számukra.

 

- Kedves alattvalóim! Rövid időre elhagyom a szavannát, távoli rokonaim jönnek látogatóba, s eléjük megyek üdvözölni őket. Távollétem alatt bölcs barátom, Tukán fog helyettesíteni, forduljatok hozzá bizalommal!

Az állatok elköszöntek királyuktól, aki azonnal útra is kelt, a Tukán pedig elfoglalta ideiglenes trónját az Oroszlán barlangjában.

 

  Napokig nem is történt semmi uralkodásra méltó esemény a szavannán. Ám egy forró délutánon miközben Tukán ebéd utáni csendes pihenőjét töltötte, az öreg madár éktelen ricsajra ébredt. Még az utolsó álomkép ott lebegett a szeme előtt, amikor a szavanna állatai beözönlöttek a barlangba hangos vita kíséretében.

- Barátaim, kérlek halkuljatok el, mert így nem tudok a segítségetekre lenni! – szólt a Tukán. – Valaki mesélje el, hogy miért vitatkoztok!

Ekkor előlépett az Elefánt, ormányával egy aprócska szőrcsomót tartva, ami keserves nyávogással vigasztalhatatlanul sírt.

- Mai sétám alkalmával egy bokor tövében találtam ezt a kis apróságot, akinek fél délelőtt hiába kerestem az anyukáját. Úton hazafelé összetalálkoztam a többi állattal, s mindenki boldogan vállalná a pótmama szerepét, de nem tudunk megegyezni, hogy melyikünknél lenne a legjobb helyen, mert még egyikünk sem látott korábban ilyen szőrös-csíkos állatbébit. Bölcs Tukán, kérünk Téged, tégy igazságot!

 

A Tukán alaposan megnézte magának a kis jövevényt, s vakarta, vakarta a fejét, mert bizony idős kora ellenére még ő sem tudta, hogy milyen állatkölyök lehet a sírdogáló csöppség. Pár perc gondolkodás után a következő megoldással állt elő:

- Álljatok sorba barátaim, megvizsgáljuk, hogy melyikőtökre hasonlít a legjobban a kicsike, s az lesz a pótmamája!

Az állatok elismerve a Tukán bölcsességét, helyeslően bólogattak, miközben szépen felsorakoztak az Elefánt mellé, akinek a szemrevételezésével megkezdődött a nyomozás.

- Nagyon sajnálom kedves Elefánt – kezdte a Tukán –, de a picinek nincsen olyan szép ormánya, mint Neked, ezért nem Te leszel a pótmamája.

Az Elefánt szomorúan bár, de elfogadta a Tukán ítéletét. A második a Zsiráf volt a pótmama-jelöltek sorában, de ő sem örülhetett, mert ő ugyan gyönyörű volt hosszú, kecses nyakával, viszont a bébi buksija egy kis tömzsi nyakon nyugodott. Most a Víziló következett.

- Sajnálom kedves Víziló, de amint látod, ennek a csöppségnek bundája van, ami Neked nincs, ezért Te sem lehetsz a kiválasztott! – szólt a Tukán. Ekkor előlépett az Orrszarvú, azonban ő is csak úgy járt, mint az előtte lévők, mert a kicsinek nemcsak ormánya, hosszú nyaka, de még orrszarva sem volt. A sorban a következő a Krokodil volt, aki csalódottan vette tudomásul, hogy ő sem lehet pótmama, hiszen az ő testét sem borítja szőr.

 

Vészesen közeledett a sor vége, már csak hárman voltak hátra. A Flamingó következett. - Sajnálom kedves Flamingó – kezdte baljósan megint a Tukán –, de amint látod, ahogyan Vízilónak és Krokodilnak is mondtam, a kicsinek bundája van. Neked pedig, hozzám hasonlóan tollak borítják a testedet, ráadásul nem négy, csak két lábunk van, hiszen madarak vagyunk.

 

A soron következő jelölt szóhoz sem hagyta jutni a Tukánt:

- Jó, jó tudom! – mondta elkeseredetten a Kígyó. – Én szóba sem jöhetek, hiszen nemhogy pihe puha bundám, de még csak lábam sincs…

- Ne bánkódjál Kígyó barátom – vigasztalta a Tukán –, mert jól látod ugyan a helyzetet, de biztos vagyok benne, hogy a saját kicsinyeidnek csodálatos anyukája vagy!

A sort a Zebra zárta, aki még reménykedett benne, hátha ő lesz a bébi pótmamája, mégis meglepődött, amikor meghallotta a Tukán döntését:

- Te viseled majd gondját a kicsinek Zebra! Igaz ugyan, hogy Neked patád van, nem pedig mancsod, de a testedet szőr borítja és ami nagyon fontos: Te is csíkos vagy, így Rád hasonlít legjobban a kicsi! Bár meg kell jegyeznem, kár, hogy királyunk, az Oroszlán távol van. Ő lenne az ideális gondviselő, hiszen a csöppség teljesen úgy néz ki, mint egy oroszlánkölyök, eltekintve a csíkoktól.

- Akkor ő egy csíkos oroszlán? – döbbentek meg az állatok.

- Nem – állapította meg a Tukán. – Ő egy Zebroszlán!

A következő pillanatban hatalmas nevetés harsant a barlang bejáratánál. Megérkezett ugyanis az Oroszlán, s ő hahotázott ilyen jóízűen, egy felnőtt Zebroszlán társaságában.

- Nem Zebroszlánok ők, hanem Tigrisek! – mondta még mindig nevetve az Oroszlán. – Ők az én távoli rokonaim, a messzi Ázsiából. Ezért nem találkozhattatok még velük, hiszen Afrikában nem élnek Tigrisek. Ma reggel a kölyök elkószált, s hiába kerestük, nem találtuk, ezért siettünk vissza hozzátok, hogy segítsetek a kutatásban.

Eközben a kis Zebroszlán, akarom mondani kis Tigris, amint meglátta anyukáját, már rohant is mamája ölelő karjaiba, és a történet végére már mély álomba is merült.

Szép álmokat Nektek is Gyerekek!

 

Vége

Legutóbbi hírek
Fizetési megoldások: