Klem Judit: Lara és Kajla - Egy igaz barátság kezdete
Történt egyszer, hogy Leon, az oroszlán vadászni vitte két kölykét, Brúnót és Larát. A két kis kölyök izgatottan követte apját az afrikai szavannán...
- Most elkaplak! - mondta Brúnó és ráugrott testvére hátára, majd játékosan harapdálni kezdte. Larának se kellett kétszer mondani, s a két kölyök önfeledt birkózásba kezdett.
- Befejezni!- mordult rájuk Leon. - Az oroszlánok nesztelenül vadásznak! Világos?
- Ez tök jó móka! Játszunk vadászosat! Nézd így kell halkan osonni!- mondta Brúnó és lehasalt, hogy kúszva haladhasson előre.
- Én vagyok a jobb vadász! Be-be-be!- hergelte testvérét Brúnó.
- Nem igaz! Én vagyok a jobb!- szólt Lara és ő is kúszni kezdett.
- Ez nem játék gyerekek! Figyeljetek! Hallgassatok, lássatok, füleljetek!
- Apa, én érzek valami furcsa szagot!- szólt Lara egy rövid idő elteltével.
- Helyes! Jobbra, ott messze a bokrok mögött egy zebracsorda van! Mostantól egy szót se!- szólt Leon.
Lara apró mancsain nesztelenül haladt előre, de Brúnó rálépett egy száraz ágra és az nagyot reccsent.
- Csendben!- mordult Leon, de már késő volt, a csíkos lovak meghallották a zajt és futásnak eredtek. Ezerfelé futottak, hatalmas porfelhőt hagyva maguk után. A kis oroszlánok összehúzták magukat a patazajra és nagyokat pislogtak, mert csípte a por a szemüket.
Minden zebra futott, kivéve egyet. Ez az egy pici ló távolabb volt a többiektől, nem vett észre semmit a történtekből és önfeledten tanulmányozta a virágokat a fűben.
- Ez a zebra lesz a vacsoránk! Bekeríteni!- parancsolta Leon.
Így is lett. A három oroszlán körülvette a kiszebrát.
- Ajjajj!- szólt a zebra mikor felnézett a virágok közül és megpillantotta az oroszlánokat.
- Grrrrr!- morgott Leon a remegő lábú, csíkos kis állatra.
- Először a nyakát kell elharapni, így!- mondta Leon és már ugrott is előre, de Lara is ugrott a zsákmány és apja közé.
- Apa! Neeeeee! - Ne bántsd!- szólt Lara és nagy, kék szemeit apjára emelte.
- Lara, ne butáskodj! Oroszlánok vagyunk! Ez az élet rendje! Ennünk kell!- harsogta Leon türelmetlenül.
- Én akkor sem hagyom, hogy bántsátok!- szólt Lara és felszegte fejét.
- Eredj innen, mert megbánod!- üvöltötte Leon.
- Nem! Ha a zebrát akarjátok, akkor velem kell megküzdenetek!
- Nem küzdök meg veled! Legyen eszed! Különben..különben kitagadlak!Nem vagy méltó arra,hogy a csordánk tagja légy!Ne légy buta!- harsogta Leon.
- Akkor buta vagyok!
- Gyere Brúnó, elmegyünk! - mondta Leon és már hátat is fordított nekik.
- De apa..- kezdte Brúnó.
- Ne mondjam még egyszer! Legalább Te ne hozz szégyent rám!- morgott a nagy oroszlán.
- Igenis apa-válaszolt Brúnó és a két oroszlán elballagott.
- Hú! Ez meleg helyzet volt! Köszi, hogy nem ettél meg! Kajla vagyok és mostantól a barátod! Mondd, csak mit tehetek érted?- hadarta a csikó.
- Menj el! Hagyj magamra!- mondta Lara és a fűbe kushadt, két mancsára hajtotta fejét.
- Én tényleg szeretnék a barátod lenni! Kedves „nem tudom, hogy hívnak”!Jut eszembe, illik ám bemutatkoznod! Tehát még egyszer: én Kajla vagyok! Téged hogy hívnak? Várj, ne szólj semmit, az előbb hallottam. Léna vagy Zara? Áruld el cicamica!
- Lara vagyok!És oroszlán, nem cicamica!
- Értem, akkor üdvözöllek Lara, az oroszlán- nyújtotta oda patáját a zebra.
- És Te miért nem futottál el a többiekkel?
- Anyák napjára gyűjtöttem virágot az anyukámnak!
- Anyák napjára? Hiszen április van! Anyák napja május utolsó vasárnapján lesz, te buta!
- Tényleg?A mindenségit!Már megint elnéztem a naptáramat! Na, mindegy! Azért szedsz velem virágokat?
- Úgy sincs jobb dolgom. Menjünk!- egyezett bele Lara. Nagy csokor virágot szedtek mindketten.
- Ez jó móka volt! Megszomjaztam! Elmegyünk inni a patakhoz?- kérdezte Kajla.
- Gyere! Kapj el! Úgyse érsz utol!- és már szaladt is előre, Lara meg utána. A patakhoz érve ittak, nagyokat nevettek, kergetőztek a fűben, majd lihegve álltak meg egymás mellett.
- Oda nézz! Milyen gyönyörű madarak! Rózsaszínűek!- bámulta meg Lara a pataknál páváskodó madarakat!
- Ezek a flamingók! Gyere, kergessük meg őket!
Flamingókat kergettek, majd megpihentek egymás mellett a fűben.
- Tudod Lara, nekem eddig még nem volt barátom! Te vagy az egyetlen és a legjobb barátnőm!
- Köszönöm Kajla! Te is a barátom vagy!
- Ez jól esett! Odanézz! Milyen szép virágok vannak ott a patak másik oldalán!-szólt Kajla és már ugrott is. De elhibázta és belecsobbant a patak közepébe!
- Segítség! Lara! Segíts!
- Te zebra vagy! Ússz!
- Nem megy! Segíts!- mondta Kajla, és nagyokat nyelt a vízből, miközben féktelenül kapálódzott. A kis csíkos fej hirtelen eltűnt a vízben.
Lara nem tétovázott, a vízbe vetette magát és gyengéden barátja nyakába harapva kihúzta őt a vízpartra.
- Ma már másodszor mentettél meg! Köszönöm!- mondta a zebra, miután sikerült kiköpnie a lenyelt vizet és végre levegőhöz jutott.
Közben besötétedett.
- Lara! Azt hiszem ideje hazamennem! Anyukám már aggódik értem!- kezdte Kajla.
- Rendben. Akkor menj,szia!- szólt Lara és hátat fordított barátjának.
- Lenne kedved velem jönni?- kérdezte halkan Kajla.
- Ezt mégis hogy gondolod? Oroszlán vagyok, ha eddig nem vetted volna észre!
-A zebrák alvóhelyétől nem messze van egy fa, a törzsénél egy ágas-bogas bokor, ott elrejtőzhetnél, és holnap újra találkozhatnánk.
Így is lett! Kajla hazament a zebrákhoz, Lara pedig elrejtőzött a bokorban és aludni próbált, de sehogy se jött álom a szemére, hiányzott neki az édesapja, édesanyja és a testvére. Nagyon hiányzott, még a könnyei is folyni kezdtek! Halkan sírt. Egyszer csak megzörrent a bokor. Vajon ki lehet az?- Lara rögtön talpra ugrott a zajra.
- Csak én vagyok! Melléd fekhetek?- Kajla bukkant elő és meg sem várta barátja válaszát, máris a kisoroszlán mellé heveredett.
- Lara, neked csurom víz a bundád! Sírtál? Ne félj! Én mindig veled maradok!- és már bele is fúrta fejét az oroszlán bundájába.
- Igen, tudom! Ez egy igaz barátság kezdete!- mondta Lara és szorosan átölelte barátját. Most már nyugodtan aludt.
