Király Adrienn: Mesél a szavanna – Képek egy szafariról
Egy szép napsütéses napon Cserfes, a kis locsogós-fecsegős elefántlány békésen cammogott a szavannán. Sokat elkóborolt a csordától és számos kalandba keveredett. Sok barátja volt, minden állat kedvelte, mert mindenkihez volt néhány kedves szava, amihez hozzákezdett, mindent elintézett.
Ahogy sétálgatott és nézelődött, arra lett figyelmes, hogy egy majomkenyérfa árnyékában üldögél valaki, kezében valami ecsetszerű, előtte pedig egy nagy állvány, rajta vásznak. Szegény Cserfes megtorpant, nem tudta mire vélni az őszes alakot, ám a festő megszólította.
- Ne félj tőlem kis elefánt, nem bántalak. Ha akarod, festek rólad egy portrét, amint befejezem a képet a lepkéről, aki volt olyan kedves és nem röppent túl messzire, hogy lefesthessem.
- Ó igazán? - kérdezte a kis Cserfes. Rólam még sosem festett senki sem képet!- mondta meghatódva. Ám akkor nem szabad izegnem-mozognom? - folytatta a kérdéseit.
- A legjobb az lenne, ha nem mozognál. Tudom nem lesz könnyű, ezért közben kérdezhetsz, akkor talán könnyebb megállni, hogy mocorogj.
- Hát jó. Ha kész lesz megnézhetem a képet? - kérdezte.
- Persze, hogy megnézheted. Meg is mutathatod a barátaidnak, sőt róluk is szívesen festenék. Igazából azért jöttem el hozzátok, hogy megfesthessem a szavanna állatait és hazavigyem a képeket, hogy megismertethesselek titeket az otthonomban élő gyerekekkel. - mondta.
- Kicsit féltem, hogy senki sem fog majd idemerészkedni a közelembe, ezért nagyon örülök, hogy te nem ijedtél meg és bátran ide mertél jönni hozzám, így te és lepke talán segíthetnétek. - mondta reményteli hangon.
- Tudod, nekem sok barátom van, - szomorodott el Cserfes - és most azon töröm a fejem, kinek szóljak, hogy merészkedjen ide? Ha hívom őket eljönnek, de annyian vannak, nem tudok szólni mindenkinek, és aki kimarad meg fog haragudni.
- Kettőt se félj te kis Cserfes, a lepke gyorsan repül, megkérjük, hogy szóljon a tukánnak, te pedig ha végeztünk szólsz az orrszarvúnak. Mit szólsz?
Így is lett. Az orrszarvú meginvitálta krokodilt, krokodil szólt vízilónak, víziló tigrisnek. Mindenki kíváncsi lett az őszes hajú szafari sapkás festőre, ő pedig csak úgy váltogatta a színeket és a vásznakat. Amikor kész lett egy-egy képpel, csak úgy hüledeztek az állatok bámulatukban, s a festő mögött egyre nagyobb állatsereg gyűlt össze ámuldozva nézegetve az élethű képeket. Még javában fent járt a nap, amikor a patások kerültek sorra zsiráf és zebra személyében.
- Ki hiányozhat még? ugrándozott Cserfes izgalmában. Senkit sem akart kihagyni a sorból. Ahogy számolgatott, arra sompolygott kígyó.
- Ó, te meg hol tekeregtél? - kérdezte tőle. Hát majdnem lemaradtál arról, hogy a festő elvigyen a hazájába és megmutasson az ottani gyerekeknek.
- Oroszlánéknál jártam. - válaszolta. Bánatos a kis oroszlán, mert őt nem fogják megismerni a gyerekek, hisz róla nem lesz festmény. - folytatta. - Próbáltam vigasztani, de csak sírdogál. Ő már megfigyelte a festőt, amikor még Cserfes állt modellt, ám az apja nem adott engedélyt, hogy ide merészkedjen.
- Pedig én senkit sem bántok, mint látjátok. Bátor kis oroszlánoknak, pedig csak jó hírét kelteném- mondta a festő. Cserfesnek hála már számos kép van – pont az állatok királya olyan dölyfös, hogy nem engedi közel magát az emberekhez, még a kölykét sem?
- Sajnos ő nagyon konok. Félti a kicsinyeit és fél, hogy rossz hírét viszik az emberek. - mondta a zsiráf.
- Talán Cserfes kedvéért mégis idejönne. - kiabálta be orrszarvú.
- Cserfesnek mindig sikerül elintéznie mindent. - csatlakozott lelkendezve krokodil.
- Ez az! Szaladj Cserfes, keresd meg őket és hívd ide. - kérlelte Cserfest zebra.
- Lefogadom ő sem szívesen akarna kimaradni a mókából és abból, hogy megismerjék a gyerekek, csak kéreti magát. - kuncogott tigris. Tukán eközben a szárnyait illegette, és hasonlítgatta a színeit a festőpalettán látható színekhez.
Ám, ahogy tukán szárnyrebegtetését figyelték, megjelent oroszlán apa és kölyke.
- Minden szavatokat hallottam, mondta méltóságtejesen. Bevallom – valóban nem szeretnék kimaradni az élményből, ám van egy kikötésem. A kis oroszlán csak velem egy képen szerepelhet.
- Szép dolog, hogy félted a kölyköd oroszlán. Ígérem olyan képet festek, amin együtt lesztek láthatóak. - felelte a festő.
Így is lett. Tetszett is a végeredmény az összes állatnak. A festő jól elfáradt, meg is szomjazott. Napközben banánt csemegézett, az állatok pedig kókuszdió lével kínálták.
- Te már annyi mindent tudsz rólunk, mondta Cserfes. Ám mi még nem is tudjuk mit tervezel pontosan a képekkel.
- Ha hazamész, hova kerülnek majd a képek? - érdeklődött tovább Cserfes.
- Rendezek belőlük néhány kiállítást, a belépők árából kapott bevételt beteg gyerekeknek juttatom el – s ha már sok-sok gyerek látta a képeket a Babaszafari Bababoltnak ajánlom fel őket, hogy az odalátogató gyerekek és felnőttek vásárlás során is láthassák a szavanna kedves állatait, akik megihlettek.
Az állatok nagyon örültek az ötletnek, máig büszkék arra, hogy modellek és mesehősök lettek.
