Kedvenc Szafari mesém

A szafari tűzoltója

Tóth Lőrincz Alexandra: A szafari tűzoltója

 

Valahol a messzi-messzi afrikai szafarin élt egy kiselefánt, akit a szülei FrÖcsinek neveztek el. Ő volt az elefántcsalád legfiatalabb tagja és első ránézésre semmiben sem különbözött a testvéreitől. Azonban ha jobban megnézte az ember, akkor észrevehető volt...

Tóth Lőrincz Alexandra: A szafari tűzoltója

 

Valahol a messzi-messzi afrikai szafarin élt egy kiselefánt, akit a szülei FrÖcsinek neveztek el. Ő volt az elefántcsalád legfiatalabb tagja és első ránézésre semmiben sem különbözött a testvéreitől. Azonban ha jobban megnézte az ember, akkor észrevehető volt, hogy az ormánya egy nagyon picit rövidebb volt a többiekénél, akik gyakran gúnyolták emiatt, ezért mindig kicsit különcnek érezte magát.

Míg testvérei egész nap szüleik mellett játszottak, pancsoltak és felfedezték a világot, FrÖcsi igazi álmodozó volt és gyakran csak ment az ormánya után. Ő is szeretett játszani társaival, de legalább ugyanennyire szeretett egyedül bóklászni a vadonban, és közben ábrándozni. Igazából egy nagy álma volt, szerette volna megmutatni az őt csúfoló ormányosoknak, hogy ő sem ér kevesebbet aprócska hibája miatt. Folyton folyvást azon gondolkodott, hogy hogyan is bizonyíthatná ezt be.

A szavannai száraz évszak különösen szárazra sikerült ebben az évben. Az állatok örültek, ha egy kis vizet találtak, igazi küzdelem folyt a vízért és a fák árnyékáért. Szerencsére az elefántok megtalálták az egyik oázist, ahol kedvükre ihattak és hűsölhettek a tikkasztó hőségben. Ezen az oázison kívül nem is lehetett más vízforrást találni míg a szem ellátott, mindenhol szárazság uralkodott.

Egy hatalmas pancsolás közepette FrÖcsi észrevette, hogy az oázistól nem messze füst gomolyog. Rögtön tudta, hogy nagy a baj, hiszen a száraz évszakban nem ritkák a bozóttüzek a szavannán, mert a nagy szárazságban nagyon gyorsan terjed a tűz. Egy percig sem habozott, elkiáltotta magát, hogy „TŰZ VAN!!! TŰZ VAN!!!”, hogy figyelmeztesse a csorda egyedeit és a többi állatot a veszélyre.

Azonban az elefántcsorda nagy része és a többi állat ahelyett, hogy megpróbálták volna eloltani a tüzet, hanyatt homlok menekült az ellenkező irányba. FrÖcsi gondolkodás nélkül, felszívott egy hatalmas adag vizet az ormányába, és elindult a füst irányába, és ösztönösen tette a dolgát. Szerencsére akadt még néhány hősünkhöz hasonló bátor elefánt, akik követték a példáját, és a szafari lakóinak megmentésére siettek.

Szerencsére FrÖcsi annyira szemfüles volt, hogy már akkor észrevette a veszélyt, amikor még lángok nem is voltak, épp csak akkor kezdett parázslani és füstölni. A nagy melegben azonban olyan gyorsan terjedt a tűz, hogy mire odaértek az első ormány vízzel már egy közeli fa is lángokban állt.

A tűzoltó társaságnak nem volt egyszerű dolga, rengeteget kellett oda-vissza rohangálniuk az oázis és a tűzfészek között, de gyorsaságuknak és kitartásuknak köszönhetően hosszas küzdelem után sikerült megfékezni a továbbterjedést és eloltani az utolsó parazsat is.

A szafari állatai nagyon hálásak voltak a kiselefántnak, hiszen megmentette élőhelyüket a pusztulástól és az állatoknak sem kellett új ivóhely után nézniük. A családja nagyon büszke volt rá. Testvérei pedig bocsánatot kértek tőle a sok piszkálódásért, és megígérték, hogy soha többé nem gúnyolják, sőt kikiáltották a szafari hősének.

Így FrÖcsi legnagyobb álma végül valóra vált, soha többé nem bántotta őt senki, a csorda egy elismert tagja lett. Most már felhőtlenül élhette tovább álmodozó mindennapjait.

Legutóbbi hírek
Fizetési megoldások: