Petőfi Sándor 1847 júniusában Szalontára látogatott, és ekkor írta szívmelengető versét jó barátja, Arany János hároméves fiához.
A vers mindenki előtt jól ismert: Petőfi az izgő-mozgó kisgyermeket egy mesével köti le, melyben a nagybajuszos ember ürgét akar önteni, ki is megy a mezőre, bele is zúdítja vödrének tartalmát egy lyukba – s nemsokára nyakon csípi a menekülő kis állatot, aki nem más, mint: Laci! Gyermekirodalmunk egyik nagy klasszikusát virtuóz ritmusa és rímei, sodró lendülete ugyanolyan élvezhetővé teszik ma is, mint száz éve – nem véletlen, hogy sok iskolában kötelező memoriter is. Az olvasókönyvek állandó darabja, mely több önálló kiadásban is napvilágot látott. A számos fontos díjjal kitüntetett művész, Békés Rozi akvarelljeinek finom, érzékeny jellege kiválóan illik ehhez a meséhez.
(Arany Laciról talán kevesen tudják, hogy felnőttként – ekkor már Arany Lászlóként – egyik legnevesebb mesegyűjtőnkké, -írónkká vált. Olyan híres mesék köthetők a nevéhez, mint A kiskakas gyémánt félkrajcárja vagy a Fehérlófia.)
IDE KATTINTVA BELELAPOZHAT A KÖNYVBE!
Ajánlók, interjúk, kritikák:
168óra.hu
Magyar Narancs
