Babaúszás

A babaúszással kapcsolatban rengeteg téves információ terjed szájról szájra. Az első és legfontosabb, hogy a módszer nevében szereplő úszás valójában nem úszás. Inkább ösztönös vízi mozgást takar. Az úszómozdulatokat csak két és fél éves kor után kezdik elsajátítani a gyerekek, amikor már fizikailag és szellemileg is felkészültebbek a mozgástanulásra.

A kisbabáknak életük első néhány hónapjában nemigen van lehetőségük mozgásra, mivel az izomzatuk, csontozatuk és mozgáskoordinációjuk még nem kiforrott. A vízben ez a helyzet gyökeresen megváltozik. A víz felhajtó ereje lehetővé teszi, hogy a babák sokkal szabadabban mozogjanak, mint a szárazföldön. Számukra hatalmas öröm ez a kötöttségek nélküli mozgás ahol nem korlátozza őket a gravitáció nehézsége.

A vízi foglalkozások hatására a gyerekek "edzettsége" megváltozik, hiszen a mozgás az izmokon kívül megdolgoztatja a keringési rendszert is. Általános tapasztalat, hogy a bébiúszók között gyakoribb a betegségekkel szembeni nagyobb ellenálló képesség, és a bizonyos életkorokhoz kötött mozgások gyorsabb elsajátítása.  Köztudott az is, hogy a babák mélyebben és nyugodtabban alszanak testi megterhelés után.

Sajnos viszonylag gyakran előfordul, hogy a csecsemő megfázik az öltözőben, a túl hideg vízben, vagy a hazafelé vezető úton. A hallójárat- és középfülgyulladás gyakori a babaúszásra járó csecsemők között, így érthető, hogy a fül-orr-gégészek élesen ellenzik ezt a „babaprogramot”.

Ha az érveket és ellenérveket mérlegelve úgy döntünk, hogy szívesen vinnénk babaúszásra gyermekünket, érdemes időben felkeresni a legközelebbi uszodát, ahol tanfolyamot tartanak. Hiszen a csecsemők csupán 5-6 hónapos korukig rendelkeznek azzal a bizonyos búvárreflexszel, ami megakadályozza, hogy a légutakba víz juthasson: ahogy a baba arcát víz éri, automatikusan elkezdi orrán kifelé fújni a levegőt, száját és a gégét fedő porcot pedig bezárja.

Három hónapos kor előtt a kisbaba immunrendszere még nem elég erős, ezért ennél korábban ne vigyük babaúszásra.