Sírás

A szívünk azt sugallja, hogy menjünk és vigasztaljuk meg, és ez nem véletlen. Ezzel teszünk jót.

Sajnos a szülőket be lehet tanítani arra, hogy ne az ösztöneikre hallgassanak ilyenkor és a gyerekeket is le lehet szoktatni az ösztönös sírásról. Ennek viszont ára van.

A modern agykutatásokból kiderül, hogy nagyon nagy hatással van a szülő-gyermek kapcsolatára és a gyermek fejlődésben lévő agyára a sírásra adott szülői válasz.

A babák ránk vannak utalva. Önmagukban életképtelenek lennének és ahhoz, hogy életben maradjanak a természettől kaptak egy nagyon hatásos eszközt: a sírást, hogy fel tudják hívni magukra a figyelmünket.

Sírhat a baba, ha éhes, ha fáradt, ha melege van, ha túl sok inger éri vagy ha egyszerűen csak szorítja a zokni. Vannak olyan helyzetek, amikor nem tudjuk, hogy miért sír, egy a lényeg: mindig nyugtassuk meg!

A hosszantartó sírás okozta stressz rossz hatással van a baba fejlődésben lévő agyára, későbbiekben haljamossá teheti a depresszióra és egyéb testi-lelki betegségekre. Nem maga a sírás az, ami hatással van a gyermek agyára, hanem a vigasztalan, elhúzódó szenvedés. Az ilyen pánikreakció alkalmával a gyermek agyát elöntik a stresszvegyületek. Az a tanács, hogy hagyjuk sírni a babát, a természet ellen hat.

Ha sír a baba ringathatjuk, simogathatjuk, énekelhetünk és dúdolhatunk neki.

Az érintés, szoptatás és meleg révén oxitocin szabadul fel a gyermek agyában, ami nyugtatólag hat rá és ezzel egyidőben a megemelkedett stresszvegyületek szintje is csökken. Kutatások kimutatták, hogy a rendszeresen sírni hagyott baba szervezetében a kortizolszint még napokkal később is magas volt.

Azt is érdemes tudni, hogy a baba hamar megtanulja felismerni a szülő hangját, tehát olyan esetekben, amikor nem tudunk azonnal odaszaladni, elkezdhetjük őt a hangunkkal is nyugtatni.

A cél nem az, hogy mindig azonnal elhallgattassuk a síró babát, hanem, hogy válaszoljunk az igényeire, érezze, hogy törődünk vele, ne hagyjuk magára.

Tévhit a babák sírásával kapcsolatban, hogy manipulálni próbálják a környezetüket ezzel. Kutatások bizonyítják, hogy a csecsemők agyának ezen része, az úgynevezett prefrontális lebeny még ki sincs fejlődve rendesen, ez pedig feltétlenül szükséges a tervezéshez és az előrelátáshoz. E nélkül pedig nem lehetséges a manipuláció.